A megigazulás, az nem megszentelődés. A megszentelődés, nem megigazulás. Viszont, mindkettő az “ordo salutis”-hoz (üdvrend) tartozik, meg kell őket figyelmesen különböztetni.

  1. Helyzet vagy állapot?

A megigazulásnak, a hívő törvényes helyzetéhez van köze, míg a megszentelődés a belső állapothoz van kötve.

A megigazulás az Istennek egy törvényes rendelete, melyen keresztül a bűnöst tisztának, teljesen igaznak, makulátlannak és ártatlannak nyilvánítja az Ő Törvénye előtt, hála Krisztus tökéletes igazságának melyet ad a bűnösnek. Ezért a bűnös már nem elítélhető, mert az Ő törvényes, jogi helyzete Isten előtt, tökéletes.

Viszont, a megszentelődésnek ahhoz van köze, ami végbe megy a hívőbe. Hatással van az értelemre, az akaratra és az érzelmekre. A megszentelődés folyamata, lépésről lépésre változtatja meg a keresztyént, dicsőségből dicsőségbe, az áldott Megváltó képére. Ugyanúgy, amint egy gyermek megszületik erre a világra és elkezd növekedni, akképpen az Isten gyermekei is elkezdenek felnőtté válni és előrehaladni az Isten dolgaiban.

Így tehát, a megigazulás, a mi törvényi helyzetünkre utal, míg a megszentelődés a mi belső állapotunkra.

  1. Befejezve vagy folyamatban?

A megigazulás az egy tökéletesen befejezett munka, mely egyszer s mindenkorra érvényes. Amikor Isten a Bíró kijelenti, hogy a bűnös: “Igaz! Ártatlan! Feddhetetlen!”, nincs vissza út. Isten mindenképp megfogja dicsőíteni azt, akit megigazított, mert Ő nem egy ember, hogy hazudjon és se nem egy ember fia, hogy megbánjon vagy megváltozzon (IV Móz. 23:19). Ahogy a Róma 8:30, magyarázza a híres üdvösség aranyláncát: “Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette”. Hála, Isten igaz kijelentésének és Krisztus tökéletes igazságosságának, a hívő teljesen biztos lehet az ő üdvösségében.

Viszont, a megszentelődés soha nem lesz teljes, azaz soha nem fog befejeződni ebben az életben. A keresztyének nem lesznek teljes egészében megszentelődve, az Úr Jézus eljöveteléig (Fil. 1:6). Addig is, Isten szolgái továbbra is harcolni fognak az ő elesett természetükkel és törekedni fognak az Úrnak való engedelmességre, Aki megvásárolta őket.

Ahol, a megigazulás egyszer és mindenkorra meg van adva, a megszentelődés lassan-lassan növekszik.

  1. Isten, a hívő, vagy mindkettőjük munkája?

A megigazulás teljes mertekben Isten az Atya munkája. Isten az aki igaznak nyilvánítja a bűnöst, Krisztus érdeme által. Ebben az értelemben, az emberi lénynek ehhez nincs semmi köze, mivel önmagát képtelen igaznak nyilvánítani.

Viszont, a megszentelődés esetében úgy Isten, mint az ember közreműködnek. Igaz, hogy Isten az Atya szentel meg minket (1 Thessz. 5:23; Zsid. 12:5-11; Fil. 2:3; Zsid. 13:20-21), Isten a Fiú szentel meg minket az Ő engesztelő munkája által (Zsid. 12:2) és Isten a Szentlélek szentel meg minket (1 Pét. 1:2; Gal. 5:22-23); viszont az is ugyanúgy igaz, hogy a hívő a háromszor Szent Istennel való közreműködésre van elhívva a megszentelés munkájában. Ezért van annyi, erkölcsi parancsolat a hívőknek címezve az Új Testamentumban. Mivelhogy, a Szentlélek lakozik bennük, most már élhetnek a Magasságos akarata szerint. (Róm. 6:3; 12:1; Fil. 2:12; 1 Ján. 3:3).

A megigazulás teljes mértekben az Isten munkája; a megszentelődés az Isten ás az ember munkája.

  1. Ugyanabban a mértékben vagy sem?

Valamennyi keresztyén, ugyanabban a mértékben lett megigazulva. Nincs egy hívő se, aki jobban lenne megigazulva mint a másik. Nem számít, hogy 25 év vagy 25 napja ismerik az Urat, mindketten tökéletesen megigazultak Krisztus igazságában.

Viszont, a megszentelődésben, lehet, hogy egy hívő jobban meg van szentelődve, mint a másik. Nyilvánvalóan várható, hogy az a hívő aki már 25 éve jár Krisztussal, egy mélyebb életet éljen, mint az a testvér aki 25 napja jár Krisztussal. A megszentelődés a lelki növekedés és érettség folyamatáról szól. Na mármost, lehet, hogy egyesek hamarabb növekednek, mint mások; de a legfontosabb dolog az, hogy mindegyik törekedjen Krisztushoz hasonlítani.

Mondjuk, hogy neked van egy kicsi éretlen, savanyú alma a jobb kezedben, és egy nagy egészséges érett alma a bal kezedben. Melyik a valódi alma? A helyes válasz: mindkettő alma! Egyszerűen, a második alma, előrébb van haladva a növekedés és az érettség folyamatában.

Ezért, a megigazulás, nem ismer különböző mértékeket. Valaki vagy meg lett igazulva vagy nincs. Viszont a megszentelődés, megenged bizonyos fokozatú növekedést.

Az üdvbizonyosság

A kulcsfontosságú dolog a hívő ember életében, az kell legyen, hogy az ő üdvbizonyosságát Isten megigazuló kijelentésére alapozza, nem pedig az ő megszentelődésére. Ha valaki az ő üdvbizonyosságát, a megszentelődésre alapozza, sokszor kétségbe fog esni, mikor vétkezik és elesik. Viszont ha az Úr szolgája, az Isten törvényi határozatára alapozza az ő bizalmat, örvendezhet tudva azt, hogy az ő örök üdvössége, a Mindenható szavától függ.

(Szerző: Will Graham© | Fordította: KMF)