Némelyünk számára lehet, hogy az úrvacsora témája egy kicsit zavaros, nem egészen tiszta vagy talán soha nem hallottunk egy jó elméleti tanítást róla. Mivel az úrvacsora témája egy nagyon fontos rendelet és gyakorlat a hívő ember életében, meg kell értsük, hogy valójában miről is szól. Ezért, ebben a cikkben különböző kérdések formájában szeretném, hogy minél jobban megérthessük mit foglal magába az úrvacsora és oszoljanak el a kételyeink.

Lehet sokan felteszik a kérdést, hogy mikor kell venni úrvacsorát? Vagy mikor nem vehetsz úrvacsorát? Most le kell ülnöm vagy maradhatok állva a kenyértörés alkalma alatt?

Mindenekelőtt, hadd adjak egy rövid bevezetőt arról, hogy hogyan alakult ki az úrvacsora. Az úrvacsorát maga az Úr Jézus alapította a pászkavacsora alkalmával. Ezt a Biblia is világosan megmagyarázza az 1Kor. 11:23-26-ban: …”az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend”.

Miért kell megtörni a kenyeret?

Jézus a kenyér megtörésével világosan jelzi, hogy ezzel kívánja jelpékezni az Ő testének megtöretését a bűnösök megváltásáért. Mivel Jézus a tanítványok jelenlétében törte meg a kenyeret, ezért mi is a testvéreink jelenlétében és szeme láttára kell megtörnünk a kenyeret.


Ki kell tölteni előre a bort?

A Biblia nem ír arról, hogy Jézus a bort az ő jelenlétükben töltötte ki vagy sem, csupán azt írja, hogy “Hasonlatosképpen a pohárt is vette” (1Kor. 11:25), az egyszerű fordításban úgy van megírva, hogy: “Ugyanígy, a vacsora után felemelte a borral teli poharat”, ezért nincs lényegre törő dolognak tekintve az úrvacsora alkalom lefolyása során. Habár egyesek, abból a tényből, hogy a kenyeret meg kell törni, arra következtetnek, hogy a bort is az úrvacsorázok jelenlétében kell kitölteni. Viszont újból mondom, ez nem egy lényegre törő dolog, míg a kenyér megtörése az.

Számit az, hogy milyen fajta a kenyér vagy a bor?

Jézus, természetből fakadóan kovásztalan kenyeret használt, mivel akkor csak az volt kéznél, valamint egyszerű közönséges bort, melyet akkor Palesztinában használtak italként. Viszont sem az egyik sem a másik nincs kihangsúlyozva a Bibliában, így ebből nem következik, hogy nem megengedhető a kovászos kenyér, illetve az egyébfajta bor használata. Ha már itt tartunk és még mélyebbre szeretnénk ásni ebben a témában, vehetjük például a tanítványok helyzetét. Vajon milyen helyzetben voltak a tanítványok mikor vették az úrvacsorát? Fekvő? Ülő? Vagy álló? Ez sincs részletezve a Bibliában tehát, ha folytatjuk az előbbi érvelésvonalat megállapíthatjuk, hogy erre sem volt fektetve nagyobb hangsúly tehát elvileg mindegy, viszont úgy gondolom, hogy jó ha megadjuk Istennek a kellő tiszteletet és fennállva veszünk úrvacsorát.

Kik számára adatott az úrvacsora?

Krisztus az úrvacsorát az ő tanítványainak és minden keresztyén hívőnek a javára rendelte el, ezért az úrvacsora kizárólag a hívőknek adatott. Viszont nem mindegy, hogy milyen lelki állapotban járulunk az úrvacsorához. Nem szabad félvállról vennünk ezt a szent rendeletet, amit maga Krisztus hagyott hátra nekünk.

Hogyan járuljunk az úrvacsorához?

A hívőnek önvizsgálatot kell tennie mielőtt járulna az úrvacsorához, ahogyan az 1Kor. 11:28-29-ben is olvashatjuk: “Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét”. Mit jelent megpróbálni magad? Egyszerűbb szavakkal ez azt jelenti, hogy mielőtt vennél úrvacsorát: vizsgáld meg magad, valóban hitben élsz-e? Jézus Krisztus benned él? Tedd próbára magad, gondolkozz el az elmúlt napokon, heteken vizsgáld meg a cselekedeteidet és indulataidat, kedvesek voltak-e az Úr előtt? Melyek azok a dolgok, amelyekkel megszomorítottad az Urat? Ha az önvizsgálatod valójában őszinte és mély volt, bizonyosan fel fogod ismerni (a Szentlélek segítségével) azokat az indulatokat, bűnöket, gondolatokat, s mindazokat a dolgokat melyekkel megszomorítottad az Urat az elmúlt napokban, ezért őszinte bűnbánatban kell megállnod az Úr előtt és megalázkodva, összetört szívvel kell letenned azokat a mi Áldott Megváltónk lábainál, aki annyira szeretett minket, hogy önmagát adta érettünk.

Lehet, sokakban felmerül a kérdés: és akkor mit jelent méltatlanul járulni az úrvacsorához? Méltatlanul járulni az úrvacsorához, azt jelenti, hogy egy közömbös és rutinos magatartással, egy nem megtért és nem őszinte szívvel járulni a jegyekhez. Viszont ha bűnnel a szívünkben és könnyelműen járulunk az Úr asztalához, nem csupán a szertartást gyalázzuk meg, hanem a Krisztus testét és vérét is. Ahogyan az Igében is megvan írva: “Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának” (1 Kor.11:29), tehát ismét mondom ne vegyük könnyelműen és félvállról az úrvacsorát, mert súlyos következményei lesznek.

Ezért szükséges, hogy megvalljuk és megbánjuk a bűneinket a mi Urunknak, még az úrvacsora osztás előtt azért, hogy ne gúnyoljuk ki az Ő áldozatát, amit a mi bűneinkért vitt véghez. Természetesen, ebből nem az következik, hogy csak vasárnaponként közvetlenül az úrvacsora osztás előtt, hamar elmormolok egy bűnbánó imát és akkor ezzel végeztem is. Mert ha neked csak vasárnap reggel jut eszedbe, hogy tedd rendbe a dolgaidat az Úrral az már késő. És ha a másoktól való szégyen miatt, hamar elhadarsz egy imát, hogy állva maradhass és vehess úrvacsorát, akkor inkább maradj ülve és gondolkozz el, próbáld meg és vizsgáld meg magad, mert lehet, hogy méltatlanul járulsz az Úr asztalához.

A bűnbánat ennél sokkal több kell legyen mint egy vasárnap reggeli rövid ima. Mi folyamatosan meg kell valljuk és bánjuk a bűneinket minden egyes nap tudva azt, hogy az Úr Jézus megbocsát nekünk.

Kik vehetnek részt az úrvacsorában?
A Heidelbergi Káté szerint, azok járulhatnak az úrvacsorához: „akik bűneik miatt valóban bánkódnak, mindazonáltal bíznak abban, hogy bűneik meg vannak bocsátva és a mégis fennálló emberi gyarlóságot Krisztus szenvedése és halála elfedezi, egyszersmind buzgón törekednek is, hogy hitüket erősítsék és életüket megjobbítsák”. Láthatóan, az úrvacsora nem mindenki számára rendeltetett, sőt még a keresztyén körökön belül is van különbség, mivel csak azok a testvérek vehetnek úrvacsorát, akik őszintén megvallják bűneiket és bíznak abban, hogy az Úr Jézus vére által eltöröltettek az ők bűneik, és vágynak a hitben és a szentségben való növekedésre. Tehát az úrvacsorában azoknak a bűnösöknek kell részt venniük, akik készek elismerni és megvallani azt, hogy önmagukban el vannak veszve.

Arra a kérdésre, hogy az úrvacsorához járulóknak mivel kell rendelkezniük, Berkhof professzor egy nagyon világos magyarázatot ad: “Rendelkezniük kell a Jézus Krisztusba vetett élő hittel, így bízniuk kell a megváltásukban a Megváltó engesztelő vérében. Sőt, rendelkezniük kell az úrvacsorával kapcsolatos helyes ismeretekkel és méltányolniuk kell azt, különbséget kell tenniük közötte és a közönséges étkezések között, s nagy hatást kell kiváltania bennük a ténynek, hogy a kenyér és a bor Krisztus testének és vérének jelképei. S végül, szent vágyat kell érezniük a lelki növekedés és a Krisztus képére való egyre növekvő elváltozás iránt”.[1]

Kiket kell kizárni az úrvacsorából?

Egyértelmű, hogy akik a Gyülekezeten kívül állnak nem járulhatnak az úrvacsorához, mivel ez a gyülekezet rendelete és a gyülekezetért alapíttatott. Viszont, a gyülekezeten belül sem szabad mindenkit részesíteni az úrvacsorából.

Első sorban a gyermeknek nem megengedett, hogy járuljanak a jegyekhez, mivel még nem képesek felfogni vagy nem képesek eleget tenni a méltó részvétel követelményeinek. Pál elrendeli nekünk a Bibliában, hogy tartsunk önvizsgálatot a kenyértörés előtt, viszont a gyermekek nem képesek az őszinte és mely önvizsgálatra, amiről az 1Kor. 11:28-ban beszél az Ige. Csak miután elérték a felnőtt kort, vehetnek részt az úrvacsorában, természetesen a bemeritkezés után, illetve ha valaki még nem érte el a felnőtt kort, de szeretne csatlakozni az úrvacsora szertartásához, azért a személyért elsősorban imádkozni kell, az Úr elé vinni, azután pedig leülni vele beszélgetésben és komoly fontolóra venni az ő akaratát, átbeszélni az illető személlyel mindazt, ami az úrvacsorához való járulás jelent.

Másodsorban, azoknak a személyeknek, akik részt vesznek a gyülekezet alkalmain, de nincsenek megtérve illetve bemeritkezve, nem megengedett és nincs joguk járulni az úrvacsorához. Meg kell óvni az úrvacsora szentségét.

Harmadsorban, még az igaz hívők sem járulhatnak az úrvacsorához bármilyen körülmények között vagy bármilyen lelki állapotban. Ha a lelki állapotuk, az Istennel való kapcsolatuk és a keresztyén testvéreik iránt tanúsított viselkedésük arról árulkodnak, hogy ezek a dolgok nincsenek rendben, ez kizáró ok lehet reájuk nézve az úrvacsorából. Amikor egy hívő tudja, látja és érzi az Úrtól és a testvéreitől való elhidegülést, nincs jogos helye az Úr asztalánál.
Azonban egy nagyon fontos dolgot meg kell jegyezni, az úrvacsorával kapcsolatban. Lehet, hogy sokan átmentek már ezen vagy éppen benne vannak ebben a helyzetben, amikor az üdvbizonyosság hiánya miatt nem járulnak az úrvacsorához. Téves! Nagyon téves! Az úrvacsora éppen a hit megerősítése céljából volt alapítva. Az úrvacsorától senkit nem szabad eltántorítson, az üdvbizonyosság hiánya, sőt éppen ellenkezőleg. Az úrvacsorához való járulás nem csak a hitünket erősíti, hanem a személyes kapcsolatunkat az Úr Jézus Krisztussal, aki önzetlenül feláldozta magát, hogy nekünk örök életünk lehessen. Szükséges erre emlékezni, de nem csak vasárnap, hanem a hét minden egyes napjában és órájában.

Konklúzió

Remélem, hogy ez a cikk segített egy tisztább és világosabb áttekintést adni az úrvacsoráról. Ne felejtsük el, hogy vegyük komolyan ezt a szent rendeletet, amit a mi Úr Jézusunk hagyott nekünk hátra, hogy gyakoroljuk egyben a közösségápolást, a mi hitünk megerősítését és nem utolsó sorban mélyíteni a vele való személyes kapcsolatunkat. Tegyünk őszinte és mely önvizsgálatot, hogy elkerüljük a borzalmas ítéletet, ami a méltatlan úrvacsorához való járás von maga után. Az én imádságom az, hogy az Úr használja fel mindezt az Ő dicsőségére!

[1] L. Berkhof, Rendszeres teológia, 513. oldal

 

 

(Szerző: Babos Róbert)